11 Linux kernel rendszerindítási idő paramétereinek magyarázata

A Linux rendszerindítása bármely más disztribúció rendszerindítási folyamataihoz képest összetett folyamat. A Linux kernel sok paramétert elfogad indításkor, parancssorban. Ez a parancssori rendszerindítási idő paraméter többféle információt ad át a Linux kernelnek a rendszer indításakor.

A Linux-kernel közvetlenül BIOS-ból történő indítása a cd-n (/dev/cdrom) lévő kernel használatával, ne engedélyezze a paraméterek közvetlen hozzárendelését. Ehhez szükségünk van egy speciális programra, a bootloaderre. A Linuxban két legszélesebb körben használt rendszertöltő a következő:

1. GNU GRUB (GNU GRand Unified Bootloader)
2. LILO (LINux betöltő)

A GNU GRUB egy rendszerbetöltő csomag a GNU projektből, amely képes a több kernel egyikének vagy bármely meghatározott kernelkonfigurációjának elindítására Unix és Linux rendszeren.

A LILO képes különféle kerneleket indítani, és ezek konfigurációját egyszerű szöveges fájlban tárolni. A LILO képes Windows, Unix, BSD, Linux és minden más ismert platform indítására különféle opciókkal.

A Linux Kernel rendszerindítási argumentumai átkerülnek egy szóközzel elválasztott karakterláncok listájába. A rendszerindító argumentumok kernelnek való átadásának hagyományos megközelítése a következő:

name[=value_1] [,value_2]........[,value_10]

Ahol a „name=unique kulcsszó” a kernel azon részét határozza meg, amelyhez az értéket társítani kell. A benne tárolható érték legfeljebb 10. A jelenlegi kód kulcsszavanként csak 10 vesszővel elválasztott paramétert kezel.

Ebben a cikkben bemutatunk néhány általános kernel rendszerindítási paramétert a Linuxban, amelyeket tudnia kell.

1. init

Ez beállítja a kezdeti parancsot, amelyet a kernelnek végre kell hajtania. Ha az „init” nincs beállítva, akkor az „init” kifejezést keresi a következő megfelelő helyeken, mielőtt a kernel pánik módba kerül.

1. /sbin/init
2. /etc/init
3. /bin/init
4. /bin/sh

2. nfsaddrs

A fenti paraméter az nfs rendszerindítási címet egy karakterláncra állítja be, amely nettó rendszerindítás esetén hasznos.

3. nfsroot

Az ’nfsroot’ paraméter az nfs gyökér nevét egy karakterláncra állítja be, ami hasznos nettó rendszerindítás esetén. A karakterlánc nevének előtagja a „/tftpboot”, ha nem „/”, „,” vagy bármely számjegygel kezdődik .

4. gyökér

A root paraméter indításkor történő átadása beállítja a rendszert root fájlrendszerként való használatra.

5. szingli

Az „single” paraméter, amely az „init” elemet az indító számítógéphez irányítja egyfelhasználós módban, és letiltja az összes démon indítását.

6. ro

Ez a paraméter arra utasítja a rendszertöltőt, hogy a gyökérfájlrendszert csak olvasható módban csatolja. Tehát, hogy az fsck program képes fájlrendszer-ellenőrzést végezni, Ön nem ad ki fsck-t író/olvasó fájlrendszeren.

7. rw

Ez a paraméter arra kényszeríti a rendszerbetöltőt, hogy a gyökérfájlrendszertírás-olvasás módban csatlakoztassa.

8. HDx

Állítsa be az IDE illesztőprogram geometriáját, a „Hdx” argumentum nagyon hasznos, ha a BIOS irreleváns és helytelen információkat generál.

9. tartalék

Ez az érv nagyon hasznos az I/O portok régióinak szondákkal szembeni védelmében.

10. konzol

Soros port konzolt határoz meg a kernelhez soros konzol támogatással.

11. mem

Meghatározza a rendelkezésre álló rendszermemória teljes mennyiségét, ami nagy RAM használatakor hasznos.

A Linux kernel rendszerindításkor rengeteg paramétert fogad el. A többi paraméterrel a következő cikkben foglalkozunk.

Ez minden most. Hamarosan itt leszek egy másik cikkel, addig maradj velünk, és csatlakozz a Tecminthoz.