Weboldal keresés

Hogyan telepítsünk NFS-kiszolgálót és klienst az RHEL disztribúciókra

A Linuxban néhány fájlmegosztó protokoll használható a tárhely és a fájlok hálózaton keresztüli megosztására. A legszélesebb körben használt a Samba és az NFS.

A Samba egy népszerű nyílt forráskódú alkalmazáscsomag, amely kliens-szerver architektúrában működik. Platformok közötti kompatibilitást kínál, amely lehetővé teszi a zökkenőmentes fájlmegosztást Linux, Windows és macOS operációs rendszerek között. A Linux rendszeren tárolt fájlmegosztás különféle platformokról elérhető, így elősegítve az együttműködést.

Egy másik széles körben használt fájlmegosztó protokoll az NFS, a Network File Share rövidítése. Akárcsak a Samba, kliens-szerver modellen működik, és lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy könyvtárakat és fájlokat ossza meg a hálózaton több távoli ügyfélfelhasználóval.

Ebben az útmutatóban megvizsgáljuk, hogyan telepíthető az NFS szerver és kliens RHEL-alapú disztribúciókra, mint például a Fedora, a CentOS Stream, a Rocky Linux és az AlmaLinux.

NFS-szolgáltatások

Jelenleg az NFS-nek 3 verziója létezik, a legújabb az NFSv4, amely olyan funkciókat tartalmaz, mint például az interneten és a tűzfalon keresztüli munkavégzés lehetősége. Ezen kívül létezik az NFSv3 és az NFSv2, amely a legrégebbi protokoll.

Az NFS szolgáltatás az NFS-kiszolgálóból és az kliensből áll. Az NFS-kiszolgáló a következő kulcsfájlokat tartalmazza:

  • nfs-server – Ez lehetővé teszi, hogy az ügyfélrendszerek hozzáférjenek az NFS-en megosztott fájlokhoz.
  • rpcbind – az RPC programokat univerzális címekké alakítja.
  • nfs-idmap – Lefordítja a felhasználói és csoportazonosítókat nevekre, valamint a felhasználói és csoportneveket azonosítókká.
  • portmap – Ez egy olyan szerver, amely az RPC programszámokat IP-portszámokká alakítja.
  • nfslock – Az NFS-kiszolgáló összeomlása esetén az nfslock elindítja a szükséges RPC-folyamatokat.

NFS konfigurációs szolgáltatások

Íme néhány kulcsfontosságú konfigurációs fájl az NFS-hez:

  • /etc/exports – A fő konfigurációs fájl, amely meghatározza az exportálandó és a távoli felhasználók által elérendő fájlrendszereket vagy könyvtárakat.
  • /etc/fstab – Ez egy olyan fájl, amely a csatlakoztatott partíciók bejegyzéseit tartalmazza. Az NFS-ben a fájl olyan NFS-megosztott könyvtárak vagy fájlrendszerek bejegyzéseit tartalmazza, amelyek állandóan fel vannak csatolva, és képesek az újraindításra.
  • /etc/sysconfig/nfs – Meghatározza az RPC-szolgáltatások futtatásához szükséges portokat.

NFS szerver és kliens beállítása

Az NFS megosztások beállításához legalább két Linux/Unix gépre lesz szükségünk. Ebben az oktatóanyagban két szervert fogok használni.

  • NFS-szerver – RHEL 9 10.128.15.213 IP-címmel
  • NFS-kliens – RHEL 9 10.128.15.214 IP-címmel

Telepítse az NFS-t a kiszolgálóra és a kliensre

A kezdéshez be kell jelentkeznie mindkét csomópontba (NFS szerver és kliens), és telepítenie kell az NFS szolgáltatásokat. Először frissítse a csomaginformációkat az ábrán látható módon. A következő dnf parancs az összes izgalmas csomagot a legújabb verziókra frissíti.

sudo dnf update

A frissítés befejezése után folytassa és telepítse a szükséges NFS szolgáltatásokat.

sudo dnf install rpcbind nfs-utils -y

A következő lépés az NFS szolgáltatások engedélyezése a képen látható módon.

sudo systemctl enable nfs-server
sudo systemctl enable rpcbind

Ne felejtse el elindítani az NFS szolgáltatásokat is.

sudo systemctl enable nfs-server
sudo systemctl enable rpcbind

Nagyon fontos ellenőrizni, hogy az összes NFS szolgáltatás fut-e.

sudo systemctl status nfs-server
sudo systemctl status rpcbind

Ügyeljen arra, hogy a tűzfalat is konfigurálja a bejövő NFS szolgáltatások engedélyezéséhez az alábbiak szerint.

sudo firewall-cmd --permanent --add-service={nfs,rpc-bind,mountd}
sudo firewall-cmd --reload

Hozzon létre egy NFS Share Directory-t

Ha az összes NFS szolgáltatás a várt módon telepítve van és fut, itt az ideje létrehozni az NFS megosztási könyvtárát, amely az a könyvtár, amely a hálózat NFS-ügyfelei által elért fájlokat fogja tartalmazni.

Ebben az esetben létrehozunk egy my_nfsshare nevű NFS-megosztási könyvtárat a saját könyvtárunkban.

mkdir -p /home/tecmint/my_nfsshare

Ezután rendelje hozzá a könyvtárengedélyeket. Demonstrációs célból olyan globális engedélyeket rendelünk hozzá, amelyek olvasási, írási és végrehajtási engedélyeket adnak az NFS-klienseknek.

sudo chmod 777 -R /home/tecmint/my_nfsshare

NFS Share Directory exportálása

A következő lépés az NFS megosztási könyvtár exportálása. Ennek eléréséhez bejegyzést kell tennünk az /etc/exports fájlba. Ezért a kívánt szövegszerkesztővel érje el a fájlt. Ebben az esetben a Vim szerkesztőt fogjuk használni.

sudo vim /etc/exports

Adja hozzá a következő bejegyzést. Feltétlenül cserélje ki a szerver IP-címét az NFS-kiszolgáló IP-címére.

/home/tecmint/my_nfsshare server-ip/24(rw,no_root_squash)

Végül exportálja az NFS megosztási könyvtárát vagy fájlrendszerét.

sudo exportfs -rv

Futtassa a következő parancsot az NFS-megosztások megtekintéséhez.

showmount -e localhost

Konfigurálja az NFS-klienst

A gyakorlat hátralévő szakasza az NFS-kliens konfigurálása a megosztott könyvtár eléréséhez. Először ellenőrizze, hogy megtekintheti-e az exportálási listát vagy az NFS-megosztásokat az NFS-kiszolgálón.

showmount -e 10.128.15.213

A következő lépés az NFS-megosztás csatlakoztatása a kiszolgálóról a kliensre. Ehhez először létre kell hoznunk egy csatolási könyvtárat. Ebben az esetben létrehozunk egy nfs_backup nevű könyvtárat.

mkdir nfs_backup

Ezt követően az NFS-megosztást felcsatoljuk a beillesztési könyvtárba, amelyet a gyökér főkönyvtárban hoztunk létre.

mount -t nfs 10.128.15.213:/home/tecmint/my_nfsshare  ~/nfs_backup

Az NFS-megosztás megőrzéséhez szerkessze az /etc/fstab fájlt.

vim /etc/fstab

Ezután adja hozzá a következő bejegyzést.

10.128.15.213:/home/tecmint/my_nfsshare    /root/nfs_backup  nfs     defaults 0 0

Mentse el, és lépjen ki a konfigurációs fájlból.

Az NFS-beállítás tesztelése

Az utolsó lépés annak ellenőrzése, hogy az NFS-beállítás megfelelően működik-e. Létrehozunk néhány fájlt a szerveren, és ellenőrizzük azok elérhetőségét az NFS-kliens oldalon.

A szerver oldalon a fájlokat az NFS megosztási könyvtárában hozzuk létre.

sudo touch my_nfsshare/file{1..4}.txt

A fájlok létrehozásának ellenőrzéséhez az ls parancsot hajtjuk végre:

ls -l my_nfsshare/

Visszatérve az ügyféloldalra, ellenőrizze, hogy a fájlok elérhetők-e a csatolási könyvtárban a szolgáltatás frissítése vagy újraindítása nélkül, ahogy az a következő kimenetben látható.

ls -l nfs_backup/

NFS Mount eltávolítása

Ha már nincs szüksége a csatlakoztatott könyvtárra a rendszeren, leválaszthatja őket az ügyféloldalról a következő umount paranccsal:

umount ~/nfs_backup

NFS megosztási parancsok

Néhány fontosabb parancs az NFS-hez.

  • showmount -e – Megjeleníti az elérhető megosztásokat a helyi gépen
  • showmount -e ip-address – A távoli szerveren elérhető megosztások listája
  • showmount -d – Felsorolja az összes alkönyvtárat
  • exportfs -v – Megjeleníti a megosztott fájlok és opciók listáját a szerveren
  • exportfs -a – Exportálja az /etc/exports mappában felsorolt összes részvényt, vagy a nevet.
  • exportfs -u – Az /etc/exports fájlban felsorolt összes részvény exportálása vagy a név exportálása
  • exportfs -r – A kiszolgáló listájának frissítése az /etc/exports módosítása után
Következtetés

Ez foglalja össze az NFS szerver és kliens RedHat-alapú disztribúciókra való telepítésével kapcsolatos útmutatónkat. Telepítettük az NFS szolgáltatásokat a szerveren, létrehoztunk egy NFS megosztási könyvtárat, és végül felcsatoltuk a megosztási könyvtárat a kliensre. Végül ellenőriztük az NFS beállítását a kiszolgálón létrehozott fájl ügyféloldali elérésével.