Hogyan szerezhető be a gyökérpartíció összes inódája
Linuxon és más Unix-szerű operációs rendszereken az inode olyan információkat tárol, amelyek leírnak egy fájlt vagy könyvtárat (a fájlt is – mert a Unixban minden fájl), kivéve a nevét és tartalmát, illetve a tényleges adatait. Ezért minden fájlt egy inode indexel, amely a fájl metaadatai.
Az inode olyan információkat tartalmaz, mint a fájl fizikai helye, a fájl mérete, a fájl tulajdonosa és csoportja, a fájl hozzáférési jogosultságai (olvasás, írás és végrehajtás), időbélyegek, valamint számláló, amely a fájlra mutató merev hivatkozások számát jelzi.
Miért fontos figyelni az inódákat?
Az egyik lehetséges módja annak, hogy a fájlrendszerben kifogyjon a hely, ha az összes inode elfogy. Ez akkor is megtörténhet, ha elegendő szabad hely van a lemezen; a fájlrendszer összes inodéjának felhasználása blokkolhatja az új fájlok létrehozását. Emellett a rendszer hirtelen leállását is eredményezheti.
Egy könyvtárban, például a root könyvtárban található fájlok inode-számának lekéréséhez nyisson meg egy terminálablakot, és futtassa a következő ls parancsot, ahol a -l
kapcsoló jelentése hosszú listaformátum, a -a
az összes fájlt jelenti, a -i
pedig az egyes fájlok indexszámának kinyomtatását jelenti.
ls -lai /
A gyökérkönyvtárban lévő inode teljes számának megtekintéséhez futtassa a következő du parancsot.
sudo du --inode /
Statisztikák felsorolásához az inode használatáról (rendelkezésre álló mennyiség, felhasznált mennyiség és szabad mennyiség és felhasználási százalék) a gyökérpartícióban használja a df parancsokat az alábbiak szerint (a -h
jelző lehetővé teszi az információk megjelenítését az emberi- olvasható formátum).
sudo df -ih/
Az inode részletes definíciójához olvassa el a Linux Information Project cikkét: http://www.linfo.org/inode.html.