Új lemez hozzáadása egy meglévő Linux szerverhez
Rendszeradminisztrátorként olyan követelményeink lennének, hogy nyers merevlemezeket kell konfigurálnunk a meglévő szerverekhez a szerver kapacitásának bővítése, vagy néha lemezhiba esetén lemezcsere részeként.
Ebben a cikkben végigvezetem azokon a lépéseken, amelyekkel hozzáadhatjuk az új nyers merevlemezt egy meglévő Linux-szerverhez, például RHEL/CentOS vagy Debianhoz. /Ubuntu.
Javasolt olvasmány: 2 TB-nál nagyobb új lemez hozzáadása egy meglévő Linuxhoz
Fontos: Kérjük, vegye figyelembe, hogy ennek a cikknek az a célja, hogy megmutassa, hogyan lehet új partíciót létrehozni, és nem tartalmazza a partícióbővítést vagy más kapcsolókat.
Ehhez a konfigurációhoz az fdisk segédprogramot használom.
Hozzáadtam egy 20 GB kapacitású merevlemezt, amely /data partícióként csatlakoztatható.
Az fdisk egy parancssori segédprogram merevlemezek és partíciók megtekintésére és kezelésére Linux rendszereken.
fdisk -l
Ez felsorolja az aktuális partíciókat és konfigurációkat.
A 20 GB kapacitású merevlemez csatlakoztatása után az fdisk -l az alábbi kimenetet adja.
fdisk -l
Az új hozzáadott lemez a következőképpen jelenik meg: /dev/xvdc. Ha fizikai lemezt adunk hozzá, az /dev/sda formában jelenik meg a lemez típusától függően. Itt egy virtuális lemezt használtam.
Egy adott merevlemez particionálásához, például /dev/xvdc.
fdisk /dev/xvdc
Gyakran használt fdisk parancsok.
n– Partíció létrehozásap– partíciós tábla nyomtatásad– partíció törléseq– kilépés a változtatások mentése nélkülw– írja be a változtatásokat és lépjen ki.
Mivel partíciót hozunk létre, használja az n opciót.
Hozzon létre elsődleges/bővített partíciókat. Alapértelmezés szerint legfeljebb 4 elsődleges partíciónk lehet.
Adja meg a kívánt partíció számát. Javasoljuk, hogy az alapértelmezett 1 értéket használja.
Adja meg az első szektor értékét! Ha új lemezről van szó, mindig válassza ki az alapértelmezett értéket. Ha egy második partíciót hoz létre ugyanazon a lemezen, hozzá kell adnunk az 1 elemet az előző partíció utolsó szektorához.
Adja meg az utolsó szektor értékét vagy a partíció méretét. Mindig ajánlott a partíció méretének megadása. Mindig jelölje be a + előtagot, hogy elkerülje a tartományon kívüli értéket.
Mentse el a változtatásokat és lépjen ki.
Most formázza a lemezt az mkfs paranccsal.
mkfs.ext4 /dev/xvdc1
A formázás befejezése után csatlakoztassa a partíciót az alábbiak szerint.
mount /dev/xvdc1 /data
Írja be az /etc/fstab fájlba a rendszerindításkor történő állandó csatlakoztatáshoz.
/dev/xvdc1 /data ext4 defaults 0 0
Következtetés
Most már tudja, hogyan particionálhat egy nyers lemezt az fdisk paranccsal, és hogyan csatlakoztathatja ugyanazt.
Különösen óvatosnak kell lennünk a partíciókkal való munka során, különösen a beállított lemezek szerkesztésekor. Kérjük, ossza meg visszajelzését és javaslatait.