Weboldal keresés

Hogyan állítsuk be és konfiguráljuk a hálózati kötődést vagy az összefogást az RHEL/CentOS 7-ben – 11. rész

Ha a rendszergazda növelni szeretné a rendelkezésre álló sávszélességet, valamint redundanciát és terheléselosztást kíván biztosítani az adatátvitelhez, a rendszermag hálózati kötésként ismert funkciója lehetővé teszi a feladat költséghatékony elvégzését.

További információ a sávszélesség növeléséről vagy korlátozásáról Linux alatt

Egyszerűen fogalmazva, a kötés azt jelenti, hogy két vagy több fizikai hálózati interfész (úgynevezett slave) egyetlen, logikai interfész (úgynevezett master) összevonását jelenti. Ha egy adott NIC (hálózati interfészkártya) problémát tapasztal, a kommunikációt ez nem érinti jelentősen, amíg a többi aktív marad.

A Linux rendszerek hálózati kötéséről itt olvashat bővebben:

  1. Network Teaming vagy NiC Bondin az RHEL/CentOS 6/5-ben
  2. Hálózati NIC kötés vagy csapatmunka Debian alapú rendszereken
  3. Hogyan konfigurálhatja a hálózati kötődést vagy a csoportosítást az Ubuntuban

A Network Bonding vagy Teaming engedélyezése és konfigurálása

Alapértelmezés szerint a bonding kernel modul nincs engedélyezve. Ezért be kell töltenünk, és gondoskodnunk kell arról, hogy a rendszerindítások között állandó legyen. Ha a --first-time opcióval együtt használjuk, a modprobe figyelmeztet, ha a modul betöltése sikertelen:

modprobe --first-time bonding

A fenti parancs betölti a kötési modult az aktuális munkamenethez. A tartósság biztosítása érdekében hozzon létre egy .conf fájlt az /etc/modules-load.d fájlban leíró névvel, például /etc/modules-load .d/bonding.conf:

echo "# Load the bonding kernel module at boot" > /etc/modules-load.d/bonding.conf
echo "bonding" >> /etc/modules-load.d/bonding.conf

Most indítsa újra a szervert, és az újraindítás után győződjön meg arról, hogy a bonding modul automatikusan betöltődik, amint az aábra szerint látható. 1:

Ebben a cikkben 3 interfészt (enp0s3, enp0s8 és enp0s9) fogunk használni egy kötés létrehozásához, melynek neve kényelmesen: bond0. kód>.

A bond0 létrehozásához használhatjuk az nmtui szöveges felületet a NetworkManager vezérléséhez. Ha a parancssorból argumentumok nélkül hívják meg, az nmtui egy szöveges felületet jelenít meg, amely lehetővé teszi egy meglévő kapcsolat szerkesztését, kapcsolat aktiválását vagy a rendszer gazdagépnevének beállítását.

Válassza a Kapcsolat szerkesztése -> Hozzáadás -> Kikötés lehetőséget, amint azt a ábra mutatja. 2:

A Kapcsolat szerkesztése képernyőn adja hozzá a szolga interfészt (esetünkben enp0s3, enp0s8 és enp0s9), és adjon nekik leíró (profil) nevet (például NIC #1, NIC #2 és NIC #3).

Ezenkívül meg kell adnia a kötés nevét és eszközét (TecmintBond és bond0 a 3. ábrán), valamint egy IP-címet a bond0 számára. , adja meg az átjáró címét és a DNS-kiszolgálók IP-címét.

Ne feledje, hogy nem kell megadnia az egyes interfészek MAC-címét, mivel az nmtui ezt megteszi Ön helyett. Az összes többi beállítást alapértelmezettként hagyhatja. További részletekért lásd a 3. ábrát.

Ha végzett, lépjen a képernyő aljára, és válassza az OK lehetőséget (lásd: 4. ábra):

És kész. Most kiléphet a szöveges felületből, és visszatérhet a parancssorba, ahol engedélyezheti az újonnan létrehozott felületet az ip paranccsal:

ip link set dev bond0 up

Ezt követően láthatja, hogy a bond0 UP és a 192.168.0.200 hozzárendelése, amint az az 5. ábrán látható:

ip addr show bond0

A Network Bonding vagy a Teaming tesztelése Linux alatt

Annak ellenőrzésére, hogy a bond0 valóban működik-e, vagy megpingelheti az IP-címét egy másik gépről, vagy ami még jobb, nézze meg valós időben a kernel interfész tábláját (hát a másodpercben megadott frissítési időt a -n opció), hogy megtudja, hogyan oszlik meg a hálózati forgalom a három hálózati interfész között, ahogy az a 6. ábrán látható.

A -d opció a változások kiemelésére szolgál, amikor bekövetkeznek:

watch -d -n1 netstat -i

Fontos megjegyezni, hogy számos kötési mód létezik, mindegyiknek megvan a maga megkülönböztető jellemzője. Ezeket a Red Hat Enterprise Linux 7 Network Administration Guide 4.5 szakasza dokumentálja. Igényeitől függően az egyiket vagy a másikat választja.

Jelenlegi beállításunkban a Round-robin módot választottuk (lásd: 3. ábra), amely biztosítja, hogy a csomagok továbbítása az első szolgától kezdve sorrendben, az utolsó szolgával végződjön, és a először újra.

A Round-robin alternatívát 0. módnak is hívják, és terheléselosztást és hibatűrést biztosít. A kötési mód megváltoztatásához használhatja az nmtui parancsot, amint azt korábban leírtuk (lásd még: 7. ábra):

Ha módosítjuk az Active Backup értékre, akkor a rendszer arra kér, hogy válasszunk egy szolgát, amely egy adott időpontban az egyetlen aktív interfész lesz. Ha egy ilyen kártya meghibásodik, az egyik megmaradt slave átveszi a helyét és aktívvá válik.

Válasszuk az enp0s3-t elsődleges szolgaként, hozzuk le és újra a bond0-t, indítsuk újra a hálózatot, és jelenítsük meg a kernel interfész táblázatát (lásd 8. ábra).

Vegye figyelembe, hogy az adatátvitel (TX-OK és RX-OK) ma már csak az enp0s3-on keresztül történik:

ip link set dev bond0 down
ip link set dev bond0 up
systemctl restart network

Alternatív megoldásként a kötést úgy tekintheti meg, ahogyan a kernel látja (lásd: 9. ábra):

cat /proc/net/bonding/bond0

Összegzés

Ebben a fejezetben megvitattuk, hogyan kell beállítani és konfigurálni a kötést Red Hat Enterprise Linux 7 rendszerben (működik CentOS 7 és Fedora 22+ rendszeren is ) a sávszélesség növelése érdekében a terheléselosztással és az adatátvitel redundanciájával együtt.

Ahogy időt szán más kötési módok felfedezésére, elsajátítja a tanúsítás ezen témájával kapcsolatos fogalmakat és gyakorlatot.

Ha kérdése van ezzel a cikkel kapcsolatban, vagy javaslatokat szeretne megosztani a közösség többi tagjával, nyugodtan tudassa velünk az alábbi megjegyzés űrlap segítségével.