A RAID 1 (tükrözés) beállítása „két lemez” használatával Linux alatt – 3. rész

A RAID tükrözés ugyanazon adatok két meghajtóra írt pontos klónját (vagy tükrözését) jelenti. A RAID1 létrehozásához legalább két lemezre van szükség egy tömbben, és ez csak akkor hasznos, ha az olvasási teljesítmény vagy a megbízhatóság pontosabb, mint az adattároló kapacitás.

A tükröket azért hozták létre, hogy megvédjék a lemezhiba miatti adatvesztést. Minden tükörben lévő lemez az adatok pontos másolatát tartalmazza. Ha az egyik lemez meghibásodik, ugyanazok az adatok lekérhetők egy másik működő lemezről. A meghibásodott meghajtó azonban a futó számítógépről felhasználói megszakítás nélkül cserélhető.

A RAID 1 jellemzői

1. A tükör jó teljesítményt nyújt.
2. A hely 50%-a elvész. Ez azt jelenti, hogy ha van két lemezünk összesen 500 GB-tal, akkor az 1 TB lesz, de a Mirroringben csak 500 GB-ot mutat.
3. Nincs adatvesztés a tükrözésben, ha az egyik lemez meghibásodik, mert mindkét lemezen ugyanaz a tartalom.
4. Olvasni jobb lesz, mint adatokat írni a meghajtóba.

Követelmények

A RAID 1 létrehozásához legalább két lemez megengedett, de a 2, 4, 6, 8 kétszeres használatával több lemezt is hozzáadhat. További lemezek hozzáadásához a rendszernek rendelkeznie kell egy RAID fizikai adapterrel (hardverkártyával).

Itt szoftveres raidet használunk, nem hardveres raidet. Ha a rendszere beépített fizikai hardveres raidkártyával rendelkezik, elérheti azt a segédprogram felhasználói felületéről vagy a Ctrl+I billentyűvel.

Olvassa el még: A RAID alapfogalmai Linuxban

Saját szerver beállítása

Operating System :	CentOS 6.5 Final
IP Address	 :	192.168.0.226
Hostname	 :	rd1.tecmintlocal.com
Disk 1 [20GB]	 :	/dev/sdb
Disk 2 [20GB]	 :	/dev/sdc

Ez a cikk lépésről lépésre végigvezeti Önt egy szoftver RAID 1 vagy tükrözés beállításához az mdadm használatával (létrehoz és kezel raid) Linux platformon. Bár ugyanezek az utasítások más Linux-disztribúciókon is működnek, mint például a RedHat, CentOS, Fedora stb.

1. lépés: Előfeltételek telepítése és a meghajtók vizsgálata

1. Ahogy fentebb említettem, az mdadm segédprogramot használjuk a RAID létrehozásához és kezeléséhez Linux alatt. Tehát telepítsük az mdadm szoftvercsomagot Linuxra a yum vagy az apt-get csomagkezelő eszköz segítségével.

yum install mdadm		[on RedHat systems]
apt-get install mdadm 	[on Debain systems]

2. Az „mdadm” csomag telepítése után meg kell vizsgálnunk a lemezmeghajtóinkat, hogy nincs-e már raid konfigurálva a következő paranccsal.

mdadm -E /dev/sd[b-c]

Amint a fenti képernyőn látható, hogy még nincs szuperblokk észlelve, azt jelenti, hogy nincs RAID definiálva.

2. lépés: Meghajtó particionálása RAID-hez

3. Ahogy fentebb említettem, a RAID1 létrehozásához legalább két partíciót használunk: /dev/sdb és /dev/sdc. Hozzon létre partíciókat ezen a két meghajtón az „fdisk” paranccsal, és módosítsa a raid típusát a partíció létrehozása során.

fdisk /dev/sdb

Kövesse az alábbi utasításokat

1. Új partíció létrehozásához nyomja meg az „n” gombot.
2. Ezután válassza a „P” lehetőséget az elsődleges partícióhoz.
3. Ezután válassza ki a partíció számát 1-ként.
4. Adja meg az alapértelmezett teljes méretet az Enter billentyű kétszeri megnyomásával.
5. Ezután nyomja meg a „p” gombot a meghatározott partíció kinyomtatásához.
6. Nyomja meg az „L” gombot az összes elérhető típus listázásához.
7. A partíciók kiválasztásához írja be a „t” parancsot.
8. Válassza az „fd” lehetőséget a Linux raid automatához, és nyomja meg az Enter billentyűt az alkalmazáshoz.
9. Ezután ismét használja a „p” parancsot az általunk végrehajtott módosítások kinyomtatásához.
10. A változtatások beírásához használja a „w” gombot.

A „/dev/sdb” partíció létrehozása után kövesse ugyanazokat az utasításokat az új partíció létrehozásához a /dev/sdc meghajtón.

fdisk /dev/sdc

4. Miután mindkét partíciót sikeresen létrehozta, ellenőrizze az sdb és az sdc meghajtón végzett változtatásokat ugyanazzal az 'mdadm használatával' parancsot, és erősítse meg a RAID típusát, ahogy az a következő képernyőképekben látható.

mdadm -E /dev/sd[b-c]

Megjegyzés: Amint a fenti képen is látható, nincs meghatározott RAID az sdb1 és az sdc1 meghajtók eddig, ez az oka annak, hogy nem észleltünk szuperblokkokat.

3. lépés: RAID1 eszközök létrehozása

5. Következő lépésként hozzon létre RAID1-eszközt „/dev/md0” a következő paranccsal, és ellenőrizze azt.

mdadm --create /dev/md0 --level=mirror --raid-devices=2 /dev/sd[b-c]1
cat /proc/mdstat

6. Ezután ellenőrizze a raid eszközök típusát és a raid tömböt a következő parancsok segítségével.

mdadm -E /dev/sd[b-c]1
mdadm --detail /dev/md0

A fenti képekből könnyen megérthető, hogy a raid1 létrejött, és /dev/sdb1 és /dev/sdc1 partíciókat használ, és azt is láthatja, hogy az állapot újraszinkronizálódik.

4. lépés: Fájlrendszer létrehozása RAID-eszközön

7. Hozzon létre fájlrendszert az ext4 használatával az md0 esetén, és csatlakoztassa az /mnt/raid1 alatt.

mkfs.ext4 /dev/md0

8. Ezután csatolja be az újonnan létrehozott fájlrendszert a „/mnt/raid1” alatt, hozzon létre néhány fájlt, és ellenőrizze a beillesztési pont tartalmát.

mkdir /mnt/raid1
mount /dev/md0 /mnt/raid1/
touch /mnt/raid1/tecmint.txt
echo "tecmint raid setups" > /mnt/raid1/tecmint.txt

9. A RAID1 automatikus csatlakoztatásához a rendszer újraindításakor meg kell adnia egy bejegyzést az fstab fájlban. Nyissa meg az „/etc/fstab” fájlt, és adja hozzá a következő sort a fájl aljához.

/dev/md0                /mnt/raid1              ext4    defaults        0 0

10. Futtassa a „mount -a” parancsot, hogy ellenőrizze, nincs-e hiba az fstab bejegyzésben.

mount -av

11. Ezután az alábbi paranccsal manuálisan mentse el a raid konfigurációját az „mdadm.conf” fájlba.

mdadm --detail --scan --verbose >> /etc/mdadm.conf

A fenti konfigurációs fájlt a rendszer beolvassa az újraindításkor, és betölti a RAID-eszközöket.

5. lépés: Ellenőrizze az adatokat a lemezhiba után

12. Fő célunk az, hogy még a merevlemez meghibásodása vagy összeomlása után is elérhetők legyenek az adatok. Nézzük meg, mi történik, ha valamelyik lemez nem elérhető a tömbben.

mdadm --detail /dev/md0

A fenti képen azt láthatjuk, hogy 2 eszköz áll rendelkezésre a RAID-ben, az aktív eszközök pedig 2. Most nézzük meg, mi történik, ha egy lemezt kihúznak (eltávolították az sdc lemezt) vagy meghibásodnak.

ls -l /dev | grep sd
mdadm --detail /dev/md0

Most a fenti képen láthatja, hogy az egyik meghajtónk elveszett. Kihúztam az egyik meghajtót a virtuális gépemből. Most pedig nézzük meg értékes adatainkat.

cd /mnt/raid1/
cat tecmint.txt

Láttad, hogy adataink még mindig elérhetőek. Ebből ismerjük meg a RAID 1 (tükör) előnyeit. A következő cikkben látni fogjuk, hogyan állíthat be RAID 5 csíkozást elosztott paritással. Remélhetőleg ez segít megérteni a RAID 1 (tükör) működését.